Csillagászati szakkifejezések nyelvtudományi megközelítésben
Kozma Judit
MTA Nyelvtudományi Intézet


A magyar csillagászati szaknyelvnek helyesírási szabályzata és szótára még nem készült. A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadásában mindössze egyetlen szabálypont említi meg néhány égitest nevének helyes írásmódját, és az Osiris-helyesírás is csak öt oldalt szentel a csillagászati elnevezéseknek.

Előadásomban azt kívánom bemutatni, hogy szükség lenne a csillagászati elnevezések helyesírásának átfogóbb szabályozására is. Csillagászati művekből összeállított korpusz alapján példákkal kívánom alátámasztani, hogy ugyan sok az átfedés a földrajzi nevek és a csillagászati nevek helyesírása között, rengeteg az eltérés is. A csillagászati elnevezések ugyanis nem csupán helyneveket jelentenek, gondoljunk a műszerek, az űreszközök vagy az üstökösök megnevezéseire.

Előzetes hipotéziseimnek megfelelően úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb problémát az egybe- és különírás, a kis- és nagybetűk használata, az idegen írásrendszerű nyelvekből átvett nevek átírása, valamint a (római vagy arab) számokat is tartalmazó alakok helyes írásmódja jelenti. A problémák, következetlenségek feltárása mellett igyekszem a követendő alakulatokat is bemutatni, illetve javaslatot tenni helyes, egységes formák megalkotására.