Meteor csillagászati évkönyv 2004
Balázs Lajos
2002-ben volt 40 éve annak, hogy elindultak az észlelések az intézet piszkéstetői állomásán. Ebből az alkalomból az alapító, Detre László tiszteletére emlékművet avatott fel Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Az emlékmű Balázs József szobrászművész alkotása.
Tudományos eredmények
Csillagok belső szerkezete és fejlődése
RR Lyrae változók: A Nagy Magellán-felhő változóiról készült MACHO adatbázisban található, Blazsko-effektust mutató RR Lyrae csillagok fénygörbéjének Fourier-analíziséből kapott eredmények megkérdőjelezik a ferde rotátor elmélet helyességét, valamint a rezonáns móduscsatoláson alapuló modellek számára is erős megszorításokat jelentenek (Kovács G.).
Megvizsgáltuk, hogy van-e a Blazsko-effektust mutató RR Lyrae-knek olyan fázisa, amikor közönséges RR Lyrae-ként viselkednek. Az eredmények szerint nem igaz az a korábbi állítás, hogy a Blazsko-maximumban az effektust mutató RR Lyrae-k olyanok, mint a közönséges, nem modulált RR Lyrae-k (Benkő J., Jurcsik J., Szeidl B.).
Spektroszkópiai és fotometriai mérések összehasonlításával azt kaptuk az M3 gömbhalmaz változóira, hogy fémtartalmuk nem homogén, szemben a halmaz óriáscsillagaiban tapasztaltakkal (Jurcsik J.).
Az 1 m-es távcsőre szerelt CCD-kamerával az M56 gömbhalmazban a képkivonási módszer segítségével elsőként vizsgáltuk át a halmaz központi vidékét, változókat keresve. A vizsgálat során nem sikerült új változókat találni (Benkő J.).
Az XZ Dra 70 éves fotometriai méréseit feldolgozva megfigyelhető a csillag viselkedésében egy kb. 7000 napos ciklus is, melynek során mind a pulzációs, mind a modulációs periódus azonos irányban változik. A jelenséget kísérő jelenlétével nem sikerült kielégítően megmagyarázni. Felvetettük, hogy a jelenség a Napéhoz hasonló mágneses ciklus létezésére utal (Benkő J., Jurcsik J., Szeidl B.).
Az elmúlt 40 évben az intézetben észlelt 10 monoperiodikus RRab csillag 52 fényességmaximumának időpontját határoztuk meg (Pócs M., Szeidl B.).
ATLAS csillaglégkörmodellek és a Navier-Stokes-egyenlet összekapcsolásával új (tisztán fotometriai) módszert dolgoztunk ki pulzáló csillagok távolságának és tömegének meghatározására. Fontos mellékterméke a módszer alkalmazásának a csillag tömege, amit eddig csak többmódusú pulzáció esetén lehetett meghatározni. A módszer lehetőséget teremt az extragalaktikus távolságskála eddiginél megbízhatóbb kalibrálására (Barcza Sz.).
Elvégeztük az RR Lyrae csillagok turbulens konvekciót is tartalmazó kóddal történő átfogó modellezését. Ily módon először sikerült konzisztens módon feltérképeznünk azt a paramétertartományt (tömeg, luminozitás, effektív hőmérséklet és fémtartalom), amelyben lehetséges a kétmódusú pulzáció. Más, közvetett módszerekkel kapott eredményekkel összhangban közvetlenül sikerült bizonyítanunk, hogy kétmódusú RR Lyrae-k csak nagyobb tömegnél fordulnak elő (Kolláth Z., Szabó R.).
Cefeidák: Második gerjesztett módust mutattunk ki az EY Car cefeida pulzációjában, illetve meghatároztuk a DZ CMa kétmódusú cefeida pulzációs frekvenciáinak pontos értékét. Újabb cefeidák (V340 Arae, FO Carinae) spektroszkópiai kettősségét igazoltuk (Szabados L.).
delta Scuti csillagok: Az RV Ari nagy amplitúdójú delta Scuti csillag vizsgálata során kimutattuk, hogy az első felharmonikus periódusa is lassú, de ellentétes irányú változást mutat, mint a fundamentális periódus. Ez azt jelenti, hogy a periódusváltozásokat nem szükségképpen csillagfejlődési effektusok idézik elő. Ugyancsak kimutattuk, hogy a csillag egy kb. 0.01m amplitúdójú nem radiális módusban is pulzál (Pócs M., Szeidl B.).
Az SPSS statisztikai programcsomaggal végzett statisztikai vizsgálat megerősítette, hogy a theta Tucanae delta Scuti típusú csillag módusai az amplitúdóarányok alapján csoportokba rendezhetők, a fáziskülönbségek szerint pedig különböző szinteken helyezkednek el (Paparó M., Balázs L.).
Az NGC 6231 fiatal déli halmaz változóinak tanulmányozása során 17 új változócsillagot találtunk, közöttük több fősorozati pulzálót (Nuspl J.).
Félszabályos változócsillagok: Több tucat félszabályos, RV Tauri és mira csillag fényváltozását elemeztük a globális fázistér-rekonstrukció és idő-frekvencia módszerek segítségével. A csillagok jelentős részénél a rezgés domináns frekvenciájának harmonikusánál a frekvenciamoduláció nincs szinkronban a fő rezgés változásával. A fázistér-rekonstrukció csak kevesebb esetben ad meggyőző eredményt (Csubry Z., Kolláth Z.).
Szoftverfejlesztés: Az év folyamán befejeződött az OM-IKTA támogatással végzett szoftverfejlesztés. Az oktatási és tudományos célokra szabadon használható TiFrAn (Time Frequency Analyzer) programcsomag letölthető az intézet honlapjáról. A TiFrAn segítségével érdekes interdiszciplináris kutatásokra is lehetőség nyílt: A Gyógypedagógiai Főiskola Foniátriai tanszékével közösen kidolgozott hallásvizsgálattal szignifikáns különbséget kaptunk diszlexiás és egészséges gyermekek között (Csubry Z., Kolláth Z.).
Aktív jelenségek csillagok légkörében
A Naphoz sok szempontból hasonlító gyorsan forgó LQ Hya aktív csillag hosszú távú fotometriai adataiból több periódus jelenlétét is sikerült igazolni, amelyek természetükben hasonlítanak a napaktivitás több időskálájú ciklikus viselkedéséhez. KPNO-beli nagyfelbontású spektroszkópiai méréseket felhasználva a Doppler-képalkotás módszerének alkalmazásával a csillagon az egyenlítőhöz közeli tartományban szinte összefüggő foltos övet találtunk, a pólusokhoz közeli, ill. azokat lefedő foltokat azonban nem (Kővári Zs.).
Folytattuk néhány aktív csillag fotometriai ciklusainak vizsgálatát. Felhasználva immár 34 évre is kiterjedő adatsorokat a mintában eddig talált ciklushosszakat megerősítettük a rövidebb rotációs periódusú csillagokra (LQ Hya, V833 Tau, EI Eri, V711 Tau, HU Vir és IL Hya), de más eredményt kaptunk a két óriáscsillag, a HK Lac és az IM Peg esetében (Oláh K.)
Kifejlesztettünk egy felhasználóbarát számítógépes programot egy- és többszín-fotometriai adatok feldolgozására. A program képes adatokat idősorban modellezni úgy is, hogy megengedi a szezonális adathiányokat. Többszín-fotometriai adatokból folthőmérséklet is meghatározható. Ennek segítségével analizáltuk az IM Peg teljes 23 éves fotometriai adatsorát. Sikerült a csillag folttalan fényességének meghatározása BV(RI)c színekben, a V színre kapott érték megegyezett a spektroszkópiából mások által, függetlenül kapott értékkel. Többszín-fotometriából nyomon követtük a folthőmérséklet változását 1992-2001 között, és megállapítottuk, hogy az követi a fényváltozást. Meghatároztuk az átlagos folthőmérsékletet is (Oláh K.).
Folytattuk a TT Ari kataklizmikus változó vizsgálatát. A különféle hullámhossztartományokban (részben) szimultán végzett megfigyelések alapján megállapítottuk, hogy a kváziperiodikus oszcillációk nagy valószínűséggel az akkréciós korong belső, forró részén keletkeznek. (Patkós L.).
Tovább folytattuk az SN 2001V adatainak feldolgozását. Az eredmények szerint a szupernóva távolsága 74.5 Mpc. Észleltük az SN 2001X, SN 2001en és SN 2002ap szuper-, ill. hipernóvákat, sok új BVRI fotometriai pontot kapva a leszálló ágakról (Csizmadia Sz., Szabó R.).
Napaktivitás
A Yohkoh/SXT, SOHO/EIT és LASCO észleléseinek felhasználásával azonosítottunk minden napkitörést és koronakitörést, amely a NOAA 7978 aktív vidékből indult ki. Azt találtuk, hogy a flerezés és a koronakitörések a mágneses fluxus gyors növekedési fázisa során voltak a legintenzívebbek. Ezt követően a flerek száma és energiája gyorsan csökkent, majd a napfoltok eltűnésével a flerezés gyakorlatilag megszűnt. Ezzel szemben a koronakitörések továbbra is nagy számban (rotációnként 4-8) eredtek ebből a szétoszló aktív vidékből (van Driel-Gesztelyi L.).
A SOHO/MDI-magnetogramokból kiindulva olyan modelleket illesztettünk, hogy a számolt erővonalak a legjobb egyezést mutassák a lágy röntgenben megfigyelt koronahurkokkal. Meghatároztuk az aktív vidék helicitás-háztartását. A hiányzó helicitás a fotoszféra alatti rétegekben (feltehetőleg a tachoklínában) keletkezik, és a felemelkedő mágneses fluxushurokkal jut a napfelszínre, a koronába, majd a bolygóközi térbe (van Driel-Gesztelyi L., Kővári Zs.).
Teszteltünk 22 koronafűtési modellt. Azok a modellek egyeztek jobban a megfigyelésekkel, amelyek az áramokat hordozó mágneses tér disszipációjával magyarázták a korona fűtését (van Driel-Gesztelyi L.).
A SOHO és TRACE űreszközök megfigyeléseire támaszkodva, de a debreceni megfigyeléseket véve alapul, kiderült, hogy egy aktív vidéknek jelzett területen belül legalább 7-8 bipoláris napfoltcsoport bukkan fel a megfigyelések 11 napja alatt. Az azonos aktivitáshoz tartozó, azonos mágneses polaritású pórusok összetartó mozgás után egybeolvadnak, míg a különböző aktivitáshoz tartozók ha össze is tapadnak a mozgások során, a foltok umbráját továbbra is fényes híd választja el (Kálmán B.).
Megmutattuk, hogy az aktív vidékek dőlésszögeinek viselkedése összhangban van azzal az elképzeléssel, miszerint az azokat kialakító mágneses fluxuscsövek kezdeti elhelyezkedése toroidális. Becslést adtunk a konvektív zóna aljáról induló OMEGA alakú mágneses hurkok feljöveteli idejére. A felszállási idő fordítottan arányos a fluxuscsőben lévő mágneses tér erősségével. Megmutattuk, hogy a fotoszférikus aktív vidékeket megformáló OMEGA alakú mágneses hurkok minden bizonnyal még a felbukkanásuk előtt elszakadnak a konvektív zóna alján elhelyezkedő kiindulási helyüktől (Gerlei O., Tóth L.).
Egy fler időbeli lefutásának kváziperiodikusan fluktuáló jellegét egy másik, független módszerrel sikerült megerősíteni. A talált 20-30 perces periódus nem utalhat szaggatott rekonnekcióra (annak periódusa néhány másodperc nagyságrendű), hanem nagy valószínűséggel egy eddig alig detektált esemény, a mágneses ív mentén haladó lassú magnetoakusztikus hullám megnyilvánulása (Ludmány A.).
Észleléseket végeztünk a szoláris MnI 539.47 nm vonal erősségére vonatkozóan a fotoszférában és egy nagy foltban. A foltbeli vonal erőssége a fáklyabelivel ellentétes változást mutat, ami a vonal erősségének korábban talált ciklusfüggését csökkenti (Ludmány A.).
Befejeztük a Debrecen Photoheliographic Data katalógust 1993-ra. Összehasonlítottuk a SOHO/MDI kvázi-kontinuum-észleléseken mérhető foltterületeket a DPD 1996-os adataival. A MDI képen megmértük a területeket a DPD-hez használt módszerrel, és ezeket összevetettük a JPL-ben kifejlesztett Startool nevű programmal kapott adatokkal (Baranyi T., Győri L.).
A DPD katalógus anyagának statisztikai vizsgálata szerint a napfoltok umbra/penumbra hányadosa kb. féléves fluktuációt mutat. Az eredmény teljesen váratlan, fontosságát az adja, hogy rokonságot sejtet egy sor közepes periódusú jelenséggel. Most először vált lehetővé a DPD katalógus nyolc évi (nagyrészt még nem publikált) numerikus anyagának vizsgálata (Ludmány A.).
A Galaxis szerkezete és kozmogóniája
Ammónia, C18O, 13CO és HI adatok alapján meghatároztuk a Lynds 1340 molekulafelhő különböző sűrűségű tartományainak mérete és nemtermikus sebességdiszperziója közötti összefüggést. A kapott reláció szerint a felhőkben keletkező csillagok tömegét és mennyiségét az intersztelláris anyag turbulenciájának energiaspektruma határozza meg. Megállapítottuk, hogy a L1340 ammóniatérképén talált tíz sűrű mag két osztályba sorolható. A nagyobb sebességdiszperzió a csillagkeletkezés egyik kezdőfeltétele azokban a magokban, amelyekben közepes tömegű csillagok csoportjai keletkeznek. A kis sebességdiszperziójú, csillagtalan magokban valószínűleg Nap típusú magányos csillagok keletkeznek (Kun M.).
Megvizsgáltuk a galaktikus cirrusz infravörös színindexének, valamint emisszivitásának változását a cirruszfelhőkön belül, ill. felhőről felhőre. A 100 micro m/170 micro m színindexről kiderült, hogy a felületi fényesség egyértelmű függvénye, ami egyezik azzal az elvárással, hogy nagyobb oszlopsűrűség esetén a por hidegebb. Ezeken az alacsonyabb hőmérsékletű helyeken azonban a I_200/ A_v emisszivitást magasabbnak találtuk a diffúz csillagközi anyagban megszokottnál, ami arra utal, hogy a porszemcsék szerkezete megváltozott. Szintén kimutattuk, hogy a halvány égi területeken a cirrusz emisszió térszerkezete eltér attól, amit eddig az IRAS műhold mérései alapján feltételeztek (Ábrahám P., Kiss Cs.).
Elkészítettük az ISOPHOT fősorozati csillagokra vonatkozó méréseinek katalógusát. Az eredmények felhasználhatóak lesznek az ISOPHOT távoli infravörös kalibrációjának javítására, valamint a Vega-jelenség vizsgálatára (Ábrahám P., Moór A.).
Összehasonlítva 1983-as és 1997-es adatokat két FU Orionis típusú változócsillag esetében találtunk időbeli változást (halványodást) a közeli és közép-infravörös hullámhosszakon, ám a távoli infravörösben nincs látható változás. Az eredmény arra utal, hogy néhány évtizeddel a kitörés után a csillagkörüli anyagkorong belső, melegebb területein már a rendszer központi részének a sugárzása a domináns energiaforrás (Ábrahám P., Csizmadia Sz.).
A Leiden/Dwingeloo HI felmérés felhasználásával egy táguló hidrogénhéjat találtunk a Cas OB5 csillagtársulás körül. Multispektrális vizsgálatok alapján meghatároztuk a buborék főbb paramétereit. Modellszámítások alátámasztják, hogy a táguló héjat a Cas OB5 nagy tömegű csillagainak csillagszele, illetve az asszociációban történt szupernóva-robbanások hozták létre (Moór A.).
A felsőlégkör szerkezete
Mikroakcelerométeres mérések kiértékelésével azt kaptuk, hogy a semleges légkör magnetoszféra-fűtésének a gyűrűáram-fűtés komponense sokkal meredekebb korotáló áramok esetén, mint koronakitörések esetén (és/vagy ezen fűtés együtthatója változik a naptevékenységgel). A másik eredmény szerint a 350-400 km felett mindig kimutatható sűrűségi hullámok amplitúdója mintegy 30-50%-kal nagyobb a korotáló áramok, mint koronakitörések esetén (Almár I., Illés E.).
Kimutattuk, hogy a geomágneses viharokat követő időszakokban az égbolt Eurázsia-szerte borultabb volt. Ennek az az oka, hogy a napszél mágneses terének irregularitásain szóródó galaktikus kozmikus sugárzás megnöveli az ionizációt, és ez megváltoztatja magas földrajzi szélességeken a légkör vezetőképességét, aminek hatására a közepes és kis szélességeken is megváltozik az áramsűrűség a Föld-ionoszféra áramkörben - beavatkozva a felhőképződés folyamatába (Almár I., Illés E.).
A COSPAR egy új felsőlégköri modell megalkotására készül. Ebből az alkalomból a houstoni űr-világkongresszus (WSC) megfelelő szekciójában összefoglaltuk eddigi idevágó eredményeinket, valamint modelljavítási javaslatainkat, hogy azok bekerülhessenek az új modellbe. (Almár I., Illés E.).
Kisebb témák
Fedési kettőscsillagok: Periódusváltozások vizsgálata céljából észleltük az AB And, EQ Tau, IM Aur, AS Cam, BV Dra, DK Cyg, W UMa csillagok fényességminimumait. Teljes fénygörbét kaptunk az EQ Tau-ról. Elvégeztük a GSC 3822-1056 V, R fénygörbéjének analízisét. Befejeztük a V861 Herculis teljes fénygörbeanalízisét Wilson-Devinney-módszerrel. Ugyancsak elvégeztük az IM Aur és a V502 Oph fénygörbéjének elemzését (Csizmadia Sz.).
A Naprendszer kisebb égitestei: A 9P/Tempel 1 üstökös magjának HST megfigyeléseiből megállapítottuk, hogy a mag elnyúlt alakú szferoiddal (a>b=c) közelíthető, amelynek fél nagytengelyei mintegy 3.9 és 2.8 km hosszúak. A tengelyforgási periódus legalább 25 óra (Tóth I.).
A 22P/Kopff HST-vel és ISO-val kapott optikai és infravörös megfigyeléseinek kombinálásából meghatároztuk a mag effektív sugarát (1.67+-0.18 km) és albedóját (0.042+-0.006). A standard hőmodellel jól leírhatók az infravörös megfigyelések. A 103P/Hartley 2 és a 126P/IRAS-üstökös magját sikerült detektálni az ISOCAM LW10 szélessávú szűrője segítségével. A termális infravörös megfigyelésekhez illesztett standard modell alapján meghatároztuk az üstökösmag effektív rádiuszát. Megfigyeltük a C/1995 O1 (Hale-Bopp) és a Leonida meteorrajjal kapcsolatos a 55P/Tempel-Tuttle-üstököst a HST PC2-vel az optikai tartományban, illetve az ISO ISOCAM segítségével a termális infravörösben, és a mag fényét elkülönítettük az aktív kómától (Tóth I.).
Az üstökösmagok HST-vel kapott színindexein alapuló vizsgálataink szerint folytonos evolúciós átmenet, kapcsolat van a transzneptun objektumok, kentaurok és rövid keringési idejű üstökösmagok, valamint az üstökös eredetű inaktív aszteroidák között (Tóth I.)
Meghatároztuk a MUSES-C űrszonda számára elsődlegesként kijelölt (25143) 1998 SF36 jelzésű cél-aszteroida közelítő alakját, forgási periódusát, valamint a forgástengelyének lehetséges térbeli irányát is (Tóth I.).
Rendszeres asztrometriai és fotometriai észleléseket végeztünk a mátrai Schmidt-teleszkóppal elérhető aszteroidák és üstökösök pályaelemeinek pontosítására (Kelemen J.).
Planetológia: Mintegy százötven Mars Global Surveyor kép analízisével a téli-tavaszi sötét dűnefoltok évszakos változásának és évenkénti újramegjelenésének dinamikáját sikerült kimutatni. Az 1999-es dűnefoltok és 2001-ben feltűnt változataik mintegy 60 százalékban azonos helyen és konfigurációban jelentek meg. A sötét dűnefoltok mérete és alakja, az újrafeltűnés dinamikája minden bizonnyal a helyi meteorológiai viszonyoktól (hőmérséklettől, nyomástól, a lerakódott vízjég mennyiségétől, a széltől stb.) függ (Horváth A.).
Exobolygók: A legkisebb négyzetek módszerén alapuló egyszerű és hatásos algoritmust dolgoztunk ki periodikus bolygófedések kimutatására, amellyel eddig 121 halvány kísérőre utaló fedést fedeztünk fel (Kovács G.).
A KH 15D nevű objektumról fotometriai észleléseket készítettünk a mátrai RCC-teleszkóppal. A feltételezések szerint a csillag körüli porkorong anyageloszlását egy protobolygó befolyásolja (Moór A.).
Gammafelvillanások: Tapasztalati összefüggést találtunk a Compton Gamma Ray Observatory által észlelt gammafelvillanások fotometriai sajátosságai és vöröseltolódása között. Az összefüggés segítségével azoknak a kitöréseknek is meg lehet becsülni a vöröseltolódását, amelyekre csak fotometriai adat áll rendelkezésre (Balázs L.).
Csillagászat a régészetben: Tiszapolgár Basatanya I. rézkori temetőben a különféle etnikumok - protoeuropid, mediterrán, nordicus - sírjai nap(nyugta) szerinti tájolásukat tekintve elkülönülő csoportokat alkotnak. A protoeuropidok a nyugati irány körül egy viszonylag szűk sávban helyezkednek el; vezető szerepük, priviligezált helyzetük lehetett (Barlai K.).
Vizsgáltuk honfoglalás kori sírok tájolását. A szögek eloszlása arra enged következtetni, hogy a sírok irányítását a napkelte, illetve a napnyugta iránya határozta meg. Az ibrány-esbóhalmi temető eloszlási görbéjében található kettős csúcs és a helyi domborzat összefüggése megerősíti ezt a feltételezést (Pócs M., Szeidl B., Zsoldos E.).
Csillagászattörténet: Sikerült felderíteni Szathmáry Ákos életét. 1882-ben Szathmáry publikálta az első spektroszkópiakönyvet magyarul, benne számos csillagászati vonatkozással (Zsoldos E.).
Hazai kapcsolatok
Együttműködtünk a soproni GGKI-vel, az ELTE Gyógypedagógiai Főiskola Foniátriai Tanszékével a diszlexiás gyerekek vizsgálatában, valamint a Budapesti Műszaki Főiskolával a fényszennyezés témakörben az Ipari környezetvédelem c. tárgy keretén belül.
A beszámolási időszakban is részt vettünk az egyetemi oktatásban előadások, gyakorlatok tartásával, valamint szakdolgozati és doktori témák vezetésével. Kutatóink az alábbi előadásokat, illetve gyakorlatokat tartották:
Az ELTE-n: Előadás: Általános csillagászat III-V., A csillagkeletkezés alapjai, A csillagpulzáció modellezése, Asztrofizika IV., Asztrofizikai megfigyelési módszerek, Asztrostatisztika I-II., Csillagaktivitás - aktív csillagok I-II., Csillagászat (fizikatanár-továbbképzőn), Csillagászati informatika III., Csillaglégkörök fizikája, Csillagrendszerek dinamikája I-II., Exobolygók, Műszertechnika IV., Obszervációs csillagászat II-III., Planetológia, Szférikus csillagászat történeti alkalmazásai. Gyakorlat: Asztrofizika mérési gyakorlat IV. éves fizikusok számára Piszkéstetőn, Bevezetés a csillagászatba I., ill. II. éves csillagászok, Csillagászat gyakorlat II. éves térképészek részére.
A DTE-n: Előadás: Asztrofizika űreszközökkel, Csillagászat.
Az SZTE-n: Előadás: Csillagászati műszertechnika III., ill. IV. éves csillagász hallgatóknak, Galaktikus csillagászat: csillagközi anyag és csillagkeletkezés.
Nemzetközi kapcsolatok
Német-finn-magyar együttműködés az extragalaktikus háttérsugárzás vizsgálatára. Együttműködés az amerikai SIRTF infravörös mesterséges holdra benyújtandó pályázatok közös kidolgozására (MTA CSKI, MPIA Heidelberg, STScI Baltimore, AIP Potsdam). Folyamatos részvétel a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia munkájában. A Space Telescope Science Institute-tal való együttműködés, nagy sajátmozgású csillagok és asztrometriai mikrolencsék kutatása terén. A Princeton University Observatory-val, automatizált változócsillagászati megfigyelésekben, MACHO-affiliált programban való részvétel. A DPD katalógushoz nemzetközi együttműködések keretében kapunk észleléseket a következő obszervatóriumokból: Kiszlovodszk (Oroszország), Kanzelhöhe (Ausztria), Mount Wilson (USA), Abastumani (Grúzia), Ebro (Spanyolország), Helwan (Egyiptom), Kijev, Lvov (Ukrajna), Kodaikanal (India), Ondrejov, Vassilicke Mezirici (Csehország) és Taskent (Üzbegisztán).
Pályázatok
Hazai: OTKA (13 tematikus, 2 műszerpályázat), Magyar Űrkutatási Iroda. Nemzetközi: német-magyar TéT-együttműködés a heidelbergi Max-Planck-Institute für Astronomie-ban működő ISOPHOT adatközponttal, illetve a potsdami asztrofizikai intézettel, olasz-magyar TéT-együttműködés, PRODEX együttműködés az ESA-val, Heidelberg-ESA/ESTEC-Budapest együttműködés a galaktikus cirrusz vizsgálatára, COST action 283: Computational and Information Infrastructure in the Astronomical Data Grid, MTA-OTKA-NSF együttműködés a Floridai Egyetemmel, MTA-Izraeli Tudományos Akadémia közötti egyezmény, MTA-JSPS kétoldalú együttműködés, NASA PDS-SBN Small Bodies Node European Subnode működtetése.
Műszaki fejlesztés, számítástechnika
Az év folyamán az intézet számítástechnikai eszközállományába került egy nagy teljesítményű Sun server (SunFire 280R, 2 processzor), illetve egy munkaállomás (SunBlade 1000). Ez utóbbira Sun compiler és IDL szoftver licenceket is beszereztünk. Megújult a budapesti lokális számítógépes hálózat: korszerű 100 Mbps-os hálózat épült ki. A budapesti telephely a HUNGARNET-től nagysebességű (Gigabit Ethernet) optikai hálózati kapcsolatot kapott, a Piszkéstetői Obszervatórium Internet-kapcsolatának sávszélessége pedig 128 Kbps-ra bővült.
Az intézet személyi állománya
Az előző év végéhez képest az alábbi változások történtek: Intézetünk állományába került: Csizmadia Ákos, Forgácsné Dajka Emese, Fűrész Gábor, Mónus Ferencné, Moór Attila (Budapest), Mező György, Sári Attiláné, Sári Kálmán (Debrecen). Intézetünktől távozott: Kiss Gabriella (Budapest), Győri Ferenc, Tompa Mihály (Debrecen).